"Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán."
William Shakespeare
"Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
"A szerelem a lélek selyme,
Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.
"Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz."
Mindig ezt kerestem: a másik felemet...Valakit aki mellettem a legjobb, valakit akinek én vagyok a legjobb, valakit aki mellett önmagam lehetek!
Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyű. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz - de nem lehetetlen.
Félreteszem az érzéseimet és mosolygok a fájdalmam minden percében. Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam. Csak akkor fáj,amikor lélegzem..
"Akkor is megnevettet mikor bőgni lenne kedvem. Vele még a legrosszabb film is elviselhető, a leghosszabb utazás sem unalmas, és a legbénább esős napot is szivárványosnak látom."
"Jó, hogy én én vagyok.
"A szerelem nem a tökéletes ember
"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
"Melletted valaki másnak érzem magam. valaki olyannak, aki jobban hasonlít rám."
"Életünk napjai közül egyik sem annyira kárbaveszett, mint az, amelyen nem nevettünk." (Charlie Chaplin)
"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat."
Te vagy az életem
"Kell valaki, kinek vállán sírhatok, akivel mindig boldog vagyok. Aki biztonságot ad nekem, aki mindig fogja a kezem. Aki velem sír, velem nevet, aki egyszerűen csak szeret. Lehet, hogy nem mutatom, lehet, hogy jól titkolom, de míg a Föld kerek, én addig szeretlek. Míg élek nem feledlek, mert szeretlek, mindennél jobban szeretlek."
"Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ha úgy akarod itt vagyok Neked,
Az élet egy pillanat, hamar lepereg,
"Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel."
"Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. lábujjhegyre álltam. lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. sosem lenne merszem megfogalmazni, mert úgysem tudnám, mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. meglehet, felemelt, a lábam nem érte a földet."
"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért." /Sophia Loren/
"Rég volt...
Egyszer talán félni fogsz attól, hogy már nem szeretlek. Félni fogok én is, hogy te ezt majd el is hiszed.
Köszönöm, hogy megszülethettem, és mikor karjaidban voltam, mosolyogva elsírtad magad. Köszönöm, hogy felneveltél,és hogy mind végig nagyon szerettél. Köszönöm szépen azokat a csodás esti tündérmeséket, a jó éjt puszikat. Köszönök neked mindent, hogy mikor rosszat tettem megbüntettél, mert lehet, akkor sírva visítottam, hogy miért? De örülök, hogy nem kényeztettél el. Köszönöm, hogy édesanyámnak hívhatlak, és hogy bármi van, segítesz nekem!
„A jó és rossz hír a szerelem kémiájáról, hogy sosem tudjuk meg teljesen, hogyan is működik. Minden kapcsolat egy kísérlet. Sosem tudhatod, mi lesz a végeredménye. Néhány ember előhoz belőled valamit, amiről nem is tudtál. Néhány ember pedig képes meglepni. És néha, önmagadat is megleped. És, habár minden kapcsolat igényel kompromisszumokat, néha többet kapsz, nem kevesebbet. És néha nem kaphatsz többet. Néha, amid volt, örökre eltűnik. És bár ez fájdalmas, erősnek kell lenned, hogy tovább lépj és tovább keresd a szerelmet, azt az egy tökéletes összetevőt. Nem számít, milyen messze van vagy milyen mélyen van, keresned kell.”
Nem fért a fejébe, hogy miért tartott olyan soká rájönnie, hogy mennyire tetszik neki, amit meg is mondott a lánynak, aki erre idiótának nevezte, ő meg erre azt mondta, embert még nem hívtak szebb néven.
Az éjszakai csendben nem érzek semmi mást
Azt mondtad, már sokat csalódtál,
„Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Ki érzi meg a bánatom,
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.
Mindenki tud szeretni,
Köszönöm, hogy megtanitottál sirni,lila tintás gyöngybetűkkel szép levelet irni.Köszönöm,hogy oly jó voltál egyetlenem hozzám,soha soha nem feledlek drágám.Köszönöm a sok sok álmot,amit nekem adtál,köszönöm a sok sok percet,amit rám szántál.Köszönöm a csókjaidat,köszönök most mindent,mert te voltál minden kincsem,s most is te vagy a mindenem.Köszönöm a sok levelet,mit nekem irtál,köszönöm a türelmedet mikor rám vártál.Köszönöm a hűségedet,köszönöm a szerelmedet.Köszönöm,köszönöm mindezeket neked.Nem tudom neked ekég e,amit tőllem kaptám.Szeretném ezeket megköszönni,s azt is,hogy mindig az ennyém voltám(vagy)......
Annyira harcoltam ellene, annyira küzdöttem, hogy ne így legyen. Annyira nem akartam, hogy szeresselek. Most mégis szeretlek. Nem tudom miért, de szeretlek. Másképp mint eddig bárkit. Olyan más minden. Senki nem csókol és ölel úgy mint te. A hangod pedig annyira megnyugtató. Annyira féltem, ha beléd szeretek elveszíthetlek. S most itt vagyok szeretetteljesen. Felhúztam egy falat, amit te áttörtél, pedig azt gondoltam ilyen nem történik többé. Egyszerre vagyok boldog egyszerre félek, féltem teljes szívemből szeretni téged. S most várom mi lesz, sodródok az árral, s azt kívánom, hogy ne legyen több álarc.
Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.
"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el. Azt jelenti, hogy Rád gondolok, Rólad álmodok, folyamatosan akarlak és szükségem van rád, miközben azt remélem, hogy Te is hasonlóképen érzel irántam
Hosszú téli éjszakákon felmereng az emlék
Csak még egyszer kérek egy pillanatot az életedből, ígérem megragadom és örökre a szívembe zárlak. Csak még egy esélyt adj, esélyt a csodára, hogy lelkem végre megnyugodjon ebben a zilált világban.
Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert hiányzol.
Lehet ez a szerelem ami nem egyszerűen csak fellobban mint a tűz, hanem kialakul egy olyan mély szeretet az iránt az ember iránt aki..most már többet jelent a számodra mint eddig.Mikor megfogja a kezed, hozzád szól és...így azt érzed, hogy elszállsz és nincsenek határok.Mindezt egyszerre egy másodperc alatt.Ez félelmetes érzés és tudod az a furcsa, hogy mindig utáltam aki túlzásba viszi a szerelem érzésének fogalmát..de most már tudom, hogy csöppet sem túlzás mert eljött az az idő amikor megérzed és nem tudsz rajta uralkodni.
Olyan jó lenne ha most tudnánk telefonon beszélni, annyira hiányzol, hiányzik mindened! Bárcsak ott lennék melletted és akkor nem levélben kéne nekem elmondani mindent, amit szeretnék. Tudom, hogy sokszor leírtam neked mindent, hogy milyen vagy, mit érzek irántad, de én szerintem nem elégszer, hiszen minden percben, órában csak rólad álmodozom, csak Te jársz a fejemben!!
Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség.
Ha rájössz valamire az részed marad. Tudod. Hogy kimondod e valaha? Az más. Talán sosem adod mások tudomására azt amire rájöttél. Lehet, hogy hazugságon kapod a másikat és az soha nem tudja meg, hogy lebukott. Nem tudja mert Te tudod de nem akarod, hogy tudja mekkora fájdalmat okozott. Sosem vallanád be neki, hogy képes ekkorát okozni. Talán azt hiszed ha kimondod az sokkal erősebb mint a fájdalom amit érzel... Talán végleg felrúgsz vele valamit amibe eddig minden energiáddal kapaszkodtál. Kapaszkodtál. Megérte? Megérte ha nem kaptál cserébe őszinteséget? ...Talán igen... ...Talán nem...
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. Elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. Az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. Az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. És mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. Nehéz helyzet!Mert akármit csinál, vagy nem csinál teljesen mindegy, Szereted,és elfogadod olyannak amilyen!
Ha az ember szeret: fél. Ha fél, bemagyaráz magának dolgokat. Ha bemagyaráz magának dolgokat, elhiszi a téves gondolatokat. Ha hisz, szomorú lesz. S ha boldogtalan lesz: rossz tetteket visz végbe. Nem azért jutnak eszembe ezek a hülye dolgok, mert kinézem belőled, hanem azért, mert szeretlek és félek. Félek, hogy egy nap eltűnök a szívedből. Félek, hogy egy nap, mikor felkelsz ez jut eszedbe: nem akarom....
Ajándék vagy, mit az égtől kaptam
Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,
A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége.
Mindenki azt mondja, hogy jobbat érdemlek nálad, de én nem akarok jobbat, én téged akarlak....:)
A boldogság olykor könnycseppekben mérhető. Egy könnycsepp egy csók, két könnycsepp egy ölelés, három könnycsepp egy szó, melytől sírni kezdesz, miközben mosolyra biggyeszted a szád. Várom az első könnycseppem.
A szív szeret, az ész tudja: Nem lehet! Így ketten örök ellenfél. Az ész már lemond, a szív még remél. Ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!
"Semmit sem tehetünk, egy napon elmúlik a szerelem. Hívás nélkül jön, és kérés nélkül megy. Nem tehetünk semmit sem, mégis egész életünkben várjuk a csodát, pedig tudjuk, a szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.”
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben.Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta.
Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol...
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az 'idő gyógyít', erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges." /Müller Péter/
Sokan azt mondják, hogy engedd el a múltad, hogy ne gondolj rá, hogy lépj tovább... Tudjátok milyen könnyű ezt mondani? Egy fájdalmasan véget érő szerelem, egy igaznak hitt barát hátba szúrása, egy számunkra fontos személlyel való hosszú, megviselt vita, vagy akár egy fontos személy elvesztése... Ez mind olyan dolog, amelyről nem csak a múltunk szólt...! Ez kihat az egész életünkre, ez maga lesz a jövő egy része... Hiába mondjuk azt, hogy "továbbléptünk", amikor pontosan tudjuk, hogy mindig is ott lesz az az egy dolog, ami örökre hiányozni fog az életünkből... És ha jobban belegondolunk, lehet, de csak lehet, hogy nem véletlen az, hogy ezt a valamit nem tudjuk elengedni a múltunkból..
A tündérmesék néha igenis valóra válnak..
Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt.
"Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt egy kissé én is Te leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, a sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, azén szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten. De mindez csak akkor történhet meg, ha beléd bújok." /Müller Péter/
"Fiatalembernél az igaz szerelem legelső tünete a bátortalanság, leánynál a vakmerőség. Ez meglepő, pedig a magyarázata igen egyszerű: férfi és nő közeledni igyekszik egymáshoz, éspedig úgy, hogy mindegyik fölveszi a másiknak a tulajdonságait." /Victor Hugo/
"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit - a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
"Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba..."
"Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon." (Susan Ertz)
"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük." (Maya Angelou)
Téged szeretni azt jelenti, hogy naponta álmodom rólad, mindig eszemben jársz, büszkén mesélek rólad, s lelkem egy része kiürül, ha messze vagy.
"Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem."
"Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk."
"Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap."
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki." (Müller Péter)
"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel." (Müller Péter: Szeretetkönyv)
Minden percedet csókolom,
Nem az a fontos meddig élünk, hogy meddig lobog vérünk, hogy csókot meddig kérünk, és adunk, hanem az, hogy volt egy napunk amiért érdemes volt élnünk!
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Még itt érzem az illatod és magam előtt látom, ahogy rám nézel. Most is felidézem azt a hatalmas tüzet a szemedben, ami nekem is erőt ad ahhoz, hogy tovább bírjam nélküled. Rettenetesen hiányzik az, amikor átölelsz és magadhoz szorítasz. Nem a legerősebben, de éppen annyira, hogy elég legyen. Mert benne van az érzelem, benne van az, hogy : ' Igen, hozzád tartozom! ' Az igazat megvallva: Nem is akarok szabadulni ebből a szorításból...
Nem kellene, hogy szeresselek, s törődjek veled. Nem kellene úgy élnem az életem, hogy folyton arra vágyjak, hogy velem légy. Nem kellene azon elmélkednem, hogy vajon merre jársz, s mit teszel. Sajnálom, nem tehetek róla. Szerelmes vagyok beléd.
Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, hogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, "....Ő az."
A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?
Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá...
Becsüld azt, amid van, kívánd azt, ami nem a tiéd, de semmiképpen se sírj olyan után, amit már elvesztettél.
Nem számít, hol vagy, gyere és ments meg! Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
A boldogság fogalmát nehéz szavakba önteni, hiszen mindenkinek mást és mást jelent. Abban azonban valamennyien egyetértünk, hogy e kellemes érzés, állapot nélkül nehezen boldogulnánk az életben, és haladnánk előre az olykor igen rögös úton.
Az IGAZI FÉRFI ragyogtat egy Nőt, nem feltétlenül megérteni és megváltoztatni akarja, hanem foglalkozik a lelkével. Ő az, aki sosem csap be, nem használ ki és nem néz hülyének. Mindig melletted van, ha szükséged van rá, csak a kezedet kell kinyújtanod érte. Ő az, aki reggelente kávét visz az ágyadba, aki kócosan is hercegnőnek hív, aki mosolyt csal az arcodra és letörli a könnyeidet, aki félt és izgul érted. Aki átölel éjszakánként, aki szerelmes a testedbe is. Aki a helyes útra terel, ha eltévedsz, nem uralkodni akar rajtad, hanem egyenrangú társként kezel. Ő az, aki segít megvalósítani az álmaidat és örül a sikereidnek, aki nem láncol magához, szabadon szárnyalhatsz mellette. Lehet, hogy nem gazdag, de a legnagyobb kincsét mégis neked adja, a SZERETETÉT!!! Veled van eltelve, benned bízik és rád számít!!!
Együtt dobban szívünk, egy ütemre, mintha egymásnak édes dallamot üzenne. Szívem dobban s a tiéd válaszol, ahogy gyengéd kezed szorosan átkarol.
"Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs." Francois de La Rochefoucauld
“Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (William Shakespeare)
A szerelmet nem lehet irányítani, befolyásolni, megzabolázni. Elhatalmasodik az emberen és a szolgaságába állítja.
Nincs időm utálni azokat, akik utálnak, mert sok időmet veszi el az, hogy azokat szeressem, akik szeretnek.
Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!
Had legyek ma este az, aki akarok. Neved suttogom, s feléd hajolok. Jó barátnak hiszel, de ez nekem nem elég. Had legyek ma éjjel szerelmes beléd.
Még ha holnap el is tűnik minden, amíg rám mosolyogsz, másra nincs is szükségem.