Annyira harcoltam ellene, annyira küzdöttem, hogy ne így legyen. Annyira nem akartam, hogy szeresselek. Most mégis szeretlek. Nem tudom miért, de szeretlek. Másképp mint eddig bárkit. Olyan más minden. Senki nem csókol és ölel úgy mint te. A hangod pedig annyira megnyugtató. Annyira féltem, ha beléd szeretek elveszíthetlek. S most itt vagyok szeretetteljesen. Felhúztam egy falat, amit te áttörtél, pedig azt gondoltam ilyen nem történik többé. Egyszerre vagyok boldog egyszerre félek, féltem teljes szívemből szeretni téged. S most várom mi lesz, sodródok az árral, s azt kívánom, hogy ne legyen több álarc.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.