Az éjszakai csendben nem érzek semmi mást
Csupán csak a lágy szellő simogatását.
Mely szépen lassa végig halad testemen,
Már annyira fáj hogy hideg rázza a lelkemet!
Hideg rázza a lelkemet mely annyira szomorú,
Mert hiába titkolom egyszer úgy is széthull!
Széthull mert nincs értelme semminek,
Csupán csak az elmúló éveknek!
Az évek csak egyedül ők nem szomorkodnak,
Mert ők érzik a legjobban magukat!
Nekik nincs szerelem, bánat, öröm és halál
Melytől az ember érzi a szomorúságát!
Mert ha tudná valaki hogy mi is az a fájdalom
Akkor egészen másképp látná-e világot
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.