"Rég volt...
Egyszer talán félni fogsz attól, hogy már nem szeretlek. Félni fogok én is, hogy te ezt majd el is hiszed.
Köszönöm, hogy megszülethettem, és mikor karjaidban voltam, mosolyogva elsírtad magad. Köszönöm, hogy felneveltél,és hogy mind végig nagyon szerettél. Köszönöm szépen azokat a csodás esti tündérmeséket, a jó éjt puszikat. Köszönök neked mindent, hogy mikor rosszat tettem megbüntettél, mert lehet, akkor sírva visítottam, hogy miért? De örülök, hogy nem kényeztettél el. Köszönöm, hogy édesanyámnak hívhatlak, és hogy bármi van, segítesz nekem!
„A jó és rossz hír a szerelem kémiájáról, hogy sosem tudjuk meg teljesen, hogyan is működik. Minden kapcsolat egy kísérlet. Sosem tudhatod, mi lesz a végeredménye. Néhány ember előhoz belőled valamit, amiről nem is tudtál. Néhány ember pedig képes meglepni. És néha, önmagadat is megleped. És, habár minden kapcsolat igényel kompromisszumokat, néha többet kapsz, nem kevesebbet. És néha nem kaphatsz többet. Néha, amid volt, örökre eltűnik. És bár ez fájdalmas, erősnek kell lenned, hogy tovább lépj és tovább keresd a szerelmet, azt az egy tökéletes összetevőt. Nem számít, milyen messze van vagy milyen mélyen van, keresned kell.”
Nem fért a fejébe, hogy miért tartott olyan soká rájönnie, hogy mennyire tetszik neki, amit meg is mondott a lánynak, aki erre idiótának nevezte, ő meg erre azt mondta, embert még nem hívtak szebb néven.
Az éjszakai csendben nem érzek semmi mást
Azt mondtad, már sokat csalódtál,
„Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Ki érzi meg a bánatom,
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.
Mindenki tud szeretni,
Köszönöm, hogy megtanitottál sirni,lila tintás gyöngybetűkkel szép levelet irni.Köszönöm,hogy oly jó voltál egyetlenem hozzám,soha soha nem feledlek drágám.Köszönöm a sok sok álmot,amit nekem adtál,köszönöm a sok sok percet,amit rám szántál.Köszönöm a csókjaidat,köszönök most mindent,mert te voltál minden kincsem,s most is te vagy a mindenem.Köszönöm a sok levelet,mit nekem irtál,köszönöm a türelmedet mikor rám vártál.Köszönöm a hűségedet,köszönöm a szerelmedet.Köszönöm,köszönöm mindezeket neked.Nem tudom neked ekég e,amit tőllem kaptám.Szeretném ezeket megköszönni,s azt is,hogy mindig az ennyém voltám(vagy)......
Annyira harcoltam ellene, annyira küzdöttem, hogy ne így legyen. Annyira nem akartam, hogy szeresselek. Most mégis szeretlek. Nem tudom miért, de szeretlek. Másképp mint eddig bárkit. Olyan más minden. Senki nem csókol és ölel úgy mint te. A hangod pedig annyira megnyugtató. Annyira féltem, ha beléd szeretek elveszíthetlek. S most itt vagyok szeretetteljesen. Felhúztam egy falat, amit te áttörtél, pedig azt gondoltam ilyen nem történik többé. Egyszerre vagyok boldog egyszerre félek, féltem teljes szívemből szeretni téged. S most várom mi lesz, sodródok az árral, s azt kívánom, hogy ne legyen több álarc.
Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.
"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el. Azt jelenti, hogy Rád gondolok, Rólad álmodok, folyamatosan akarlak és szükségem van rád, miközben azt remélem, hogy Te is hasonlóképen érzel irántam
Hosszú téli éjszakákon felmereng az emlék
Csak még egyszer kérek egy pillanatot az életedből, ígérem megragadom és örökre a szívembe zárlak. Csak még egy esélyt adj, esélyt a csodára, hogy lelkem végre megnyugodjon ebben a zilált világban.
Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert hiányzol.
Lehet ez a szerelem ami nem egyszerűen csak fellobban mint a tűz, hanem kialakul egy olyan mély szeretet az iránt az ember iránt aki..most már többet jelent a számodra mint eddig.Mikor megfogja a kezed, hozzád szól és...így azt érzed, hogy elszállsz és nincsenek határok.Mindezt egyszerre egy másodperc alatt.Ez félelmetes érzés és tudod az a furcsa, hogy mindig utáltam aki túlzásba viszi a szerelem érzésének fogalmát..de most már tudom, hogy csöppet sem túlzás mert eljött az az idő amikor megérzed és nem tudsz rajta uralkodni.
Olyan jó lenne ha most tudnánk telefonon beszélni, annyira hiányzol, hiányzik mindened! Bárcsak ott lennék melletted és akkor nem levélben kéne nekem elmondani mindent, amit szeretnék. Tudom, hogy sokszor leírtam neked mindent, hogy milyen vagy, mit érzek irántad, de én szerintem nem elégszer, hiszen minden percben, órában csak rólad álmodozom, csak Te jársz a fejemben!!
Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség.
Ha rájössz valamire az részed marad. Tudod. Hogy kimondod e valaha? Az más. Talán sosem adod mások tudomására azt amire rájöttél. Lehet, hogy hazugságon kapod a másikat és az soha nem tudja meg, hogy lebukott. Nem tudja mert Te tudod de nem akarod, hogy tudja mekkora fájdalmat okozott. Sosem vallanád be neki, hogy képes ekkorát okozni. Talán azt hiszed ha kimondod az sokkal erősebb mint a fájdalom amit érzel... Talán végleg felrúgsz vele valamit amibe eddig minden energiáddal kapaszkodtál. Kapaszkodtál. Megérte? Megérte ha nem kaptál cserébe őszinteséget? ...Talán igen... ...Talán nem...
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. Elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. Az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. Az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. És mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. Nehéz helyzet!Mert akármit csinál, vagy nem csinál teljesen mindegy, Szereted,és elfogadod olyannak amilyen!
Ha az ember szeret: fél. Ha fél, bemagyaráz magának dolgokat. Ha bemagyaráz magának dolgokat, elhiszi a téves gondolatokat. Ha hisz, szomorú lesz. S ha boldogtalan lesz: rossz tetteket visz végbe. Nem azért jutnak eszembe ezek a hülye dolgok, mert kinézem belőled, hanem azért, mert szeretlek és félek. Félek, hogy egy nap eltűnök a szívedből. Félek, hogy egy nap, mikor felkelsz ez jut eszedbe: nem akarom....
Ajándék vagy, mit az égtől kaptam
Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,
A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége.
Mindenki azt mondja, hogy jobbat érdemlek nálad, de én nem akarok jobbat, én téged akarlak....:)
A boldogság olykor könnycseppekben mérhető. Egy könnycsepp egy csók, két könnycsepp egy ölelés, három könnycsepp egy szó, melytől sírni kezdesz, miközben mosolyra biggyeszted a szád. Várom az első könnycseppem.
A szív szeret, az ész tudja: Nem lehet! Így ketten örök ellenfél. Az ész már lemond, a szív még remél. Ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!
"Semmit sem tehetünk, egy napon elmúlik a szerelem. Hívás nélkül jön, és kérés nélkül megy. Nem tehetünk semmit sem, mégis egész életünkben várjuk a csodát, pedig tudjuk, a szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.”
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben.Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta.
Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol...
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az 'idő gyógyít', erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges." /Müller Péter/
Sokan azt mondják, hogy engedd el a múltad, hogy ne gondolj rá, hogy lépj tovább... Tudjátok milyen könnyű ezt mondani? Egy fájdalmasan véget érő szerelem, egy igaznak hitt barát hátba szúrása, egy számunkra fontos személlyel való hosszú, megviselt vita, vagy akár egy fontos személy elvesztése... Ez mind olyan dolog, amelyről nem csak a múltunk szólt...! Ez kihat az egész életünkre, ez maga lesz a jövő egy része... Hiába mondjuk azt, hogy "továbbléptünk", amikor pontosan tudjuk, hogy mindig is ott lesz az az egy dolog, ami örökre hiányozni fog az életünkből... És ha jobban belegondolunk, lehet, de csak lehet, hogy nem véletlen az, hogy ezt a valamit nem tudjuk elengedni a múltunkból..
A tündérmesék néha igenis valóra válnak..
Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt.
